Első történetem!
Pár hónapja elkezdtek furcsa dolgok történni.
Egy kedves barátnőm sajnos elvesztette az Édesapját.Tudom milyen érzés,mégsem lehet ilyenkor mondani semmit.Legalábbis nem tudtam.
Barátnőm tudta hogy össze kell magát szednie hiszen az Édesanyja mellett a helye.Szoros kapocs van kettejük között, " a köldökzsinór".
Rátalált valakire.Kezelésekre kezdett járni,ami egyfajta kapcsolatteremtő energia közvetítés volt és ma is az.Innen kezdtek el fura dolgok történni.Barátnőmmel kb fél évig nem találkoztunk és amikor újra át jött hozzánk,sokkal mássabb volt.Nem is fizikailag hanem inkább a lelke lett láthatóbb számomra.Hihetetlen nyugalmat árasztott és valamiért elkezdtett bennem is alakulni valami.Közben angyalokat fogadtunk.Eleinte a hideg fuvallatokra lettünk figyelmesek,megmagyarázhatatlan hangokat hallottam.
Szinte minden nap találkozunk,leülünk kávézni.Épp egy kávézás alatt jutott eszembe hogy mi lenne ha a kezét a kezemhez közel tartaná.Melegség áradt belőle,majd mikor a lábamhoz tette,hihetetlen égő fájdalmat éreztem,de a fájdalom elmúlt hamar.Majd bementünk a gyerekek szobájába és lefeküdtem az ágyra.A szemem becsuktam és nem gondoltam semmire.Tiszta volt a tudatom.
Éreztem bizsergést,éreztem melegséget,képeket láttam.Majd egyszer csak az alhasamnál,mintha a méhembe valami megcsavarodott volna.Aki Édesanya tudja milyen,mikor a baba hirtelen lendülettel fordul meg.Aki nem szült annak pedig úgy tudnám leírni ezt az érzést,mikor egy vízzel teli zacskóban a hal rándul egyet.Megkérdeztem tőle hogy ő nyúlt-e bele a méhembe.Mosolygott és azt kérte nyissam ki a szemem.A keze az alhasam felett volt és kicsit mintha kicsavarodott volna,de nem ért hozzám.Mind a ketten kicsit meglepődtünk,sőt nem is kicsit.
Nálam ettől a naptól meg magyarázhatatlan dolgok történtek.
2-3 nap múlva karmolások jöttek ki a felső testemen.A kézfejemen,a karomon,vállamon,hátamon,derekamon és a nyakamon is.Nem értem a testemhez,csak éreztem hogy itt valami nem stimmel.Volt hogy a barátaink itt voltak nálunk,kávéztunk.Közöttük ültem a széken és csak megszólaltam hogy "Jajj a hátam"!Mögém álltak,felhúzták a pólomat és a karmolás nyoma ott volt.
Tudom,most azt gondolhatjátok,hogy valami nem stimmel a csajnál agyilag.Az igazság az,hogy én ugyanezt gondoltam magamról.Páromnak mondtam hogy tuti kezdek becsavarodni.De látta ő is,a barátaink is és a gyerekek is.Nem értettük mi történik.Fogtam a telefonomat és amikor egyedül voltam a fürdőszobában,akkor elkezdtem a derekamat fotózni.Majd feltettem a számítógépre,hogy lássam én is azt a saját szememmel amit érzek mindig.Elég ijesztő volt maga a látvány,az érzést pedig nem is lehet szavakba önteni.Égett,csípett,viszketett.Probáltam a fenistil cseppet Calciumos pezsgőtablettával,de semmi változás nem történt.Egyre csúnyább karmolás nyomok,hegek és vörösödések kezdtek kijönni.
Barátnőm megkért hogy a képeket küldjem el annak a hölgynek,akihez járt.Megtörtént majd este fél 10 óra tájban hívott telefonon.Egy kérdést tett fel,amire a válaszom igen volt,és annyit mondott hogy a képeket tovább küldte és nemsoká vissza hív telefonon.
A kérdése ennyi volt:" Zsuzsi,volt abortuszod? "
Válaszom erre: "Igen."
Sírtam,mert feljött bennem az a bizonyos nap.
2004-ben szültem a legkissebb lányzómat.A szülés után komplikációk léptek fel.Háromszor élesztettek újra,vért vesztettem,vért kaptam,majd a lázam felment 41,9-re.Megmaradtam,de az orvosom közölte,hogy terhes még lehetek viszont ha szülnék 60-70% arra az esély hogy mégegyszer ugyanez megtörténik.Maradt a védekezés,de kb 8 hónap múlva a teszt pozitív volt.Elmentem az orvosomhoz,aki már adott is egy papírt hogy ez a baba nem születhet meg.Teljes összeomlás volt bennem,hiszen első gyermekemet 16 évesen szültem és sose volt abortuszom.Lelkileg teljes lebénulás lett rajtam.Megtörtént aminek sajnálatos módon megkellett történnie.
Sosem tudtam elfelejteni a babámat.A fájdalmam nagy volt és a szeretni akarásom is.Közben az idő ment és nagyon mélyre tettem ezt az érzést magamban.Megprobáltam nem gondolni rá,de hazudnék,ha azt mondanám hogy ment is.
Nos,a baba lelke akkor velem maradt éppen a fájdalmam miatt.És ahogy a barátnőm elkezdett kezelni,az energia felfedte a lelkét.Nem akart Ő bántani,csak szeretni.Ragaszkodott erősen hozzám,ezek voltak a karmolás nyomok.A fájdalmam miatt Ő akkor velem maradt,hogy ne érezzem azt hogy nincs többé.
Gondolom most kicsit furán nézhettek miközben olvastok.Mint már említettem,az első ember aki azt hitte,gondolta hogy elment az eszem az én magam voltam.Ezeken a képeken látszik! Valami miatt úgy éreztem nem szabad őket a számítógépről törölni.Pár képet láthattok Ti is.
1 kép: derekam jobb oldala.

2 kép:jobb alkarom belső oldala.

3 kép: hátam.

4 kép: jobb oldalam és a hátam közötti rész

Eljutott odáig a dolog,hogy aznap este vissza hívott ez a hölgy és megadta annak az embernek a telefon számát és nevét,akihez el kellett mennem másnap.Meglátta a képeket és még valamit.A baba arcképét a fotókon.A hideg futkosott rajtam,remegtem,nem tudtam mi történik és miért.Másnap elmentem hozzá.Beszélgettünk,mármint Ő beszélt én meg csak hallgattam és remegni kezdtem.Elmondta hogy tud segíteni de ebben nekem is részt kell vennem,mert különben rosszabbá is válhat ez az egész.Nem ellenkeztem,hiszen tudtam hogy ez nem normális dolog és szeretném ha vége lenne.
Lefeküdtem a kezelő ágyra,lehunytam a szemem és igyekeztem kizárni mindent a fejemből.A gondolataim egyszer csak megszűntek.
Hihetetlen érzéseim voltak.Éreztem hogy mintha lenne más is a szobában,de csak ketten voltunk.Fuvallatok jöttek,bizsergést éreztem különböző testrészeimen.Kb 1 órát tartott,majd jött az én feladatom:Elengedni a baba lelkét magamból.Meg kellett tanulnom az elengedést.Egyik része a lelkemnek szerette volna de a másik még mindig teljesen össze volt törve.
Furcsamód nem maradtak el a karmolás nyomok sem a pirosodások.Eltelt pár nap.Barátnőm eközben eljutott egy holisztikus doktornőhöz,aki látó is egyben és közölte vele,hogy a barátnőmnek kell segítenie a babám lelkét tovább juttatni a "fénybe".Ugyanis ő az itt ragadt lelkeket tudja tovább juttatni.
Aznap meg is történt este az elengedés.Furcsa dolgokat láttam,miközben feküdtem a saját ágyamon.Képek jöttek ismét fel.Láttam a babát,mintha rajzolva lett volna és a vonala nagyon szép kék neonos színben úszott.Láttam,amint elindul az ég felé,ami viharos volt.Láttam a köldökzsinort ahogy lóg a levegőben.Majd a felhők fölött az ég megnyílt,fehér fényben pompázott ez a rész és a baba belement.Majd következő kép,a felhők össze zárultak és nem láttam már a kicsit.A jobb és a bal szememből kigördült egy-egy könnycsepp.A lelkem könnyebb lett.A fájdalmam enyhült.Akkor este elengedtük egymást.
Ma ha Rá gondolok,érzem hogy mennie kellett.Volt 6 év amig velem volt,de nem maradhatott itt.
Igyekszem a szeretetemet a három gyermekemnek adni.Ők itt vannak és erőt adnak.